Vált(akozó) olvasatok Johann Friedrich Herbart pedagógiájának hazai recepciójában

Johann Friedrich Herbart (1776-1841) rendszeralkotó pedagógus vizsgálata a neveléstudomány kutatásainak hiányzó területe. 1979 óta nem jelent meg átfogó szakirodalmi alkotás, Herbart neve leginkább tankönyvek sztereotip leírásaiból vált ismertté. A herbarti pedagógia felülvizsgálatára a 21. század első éveiben már emlékeztettek a hazai kutatók, de azóta sem indítottak új vizsgálódást a kijelölt témában. Az könyv célkitűzései között szerepel, hogy ismertesse Herbart pedagógiájának rendszerére és alkotójára vonatkoztatott 19-20. századi értelmezéseket és vélekedéseket. A kutatásunk során a következő interpretációs síkok megkülönböztetése történt a kiegyezéstől 2001-ig: 1. A herbarti pedagógia ellentmondásos fogadtatása a 19. század második felében. 2. Ezt követi az az interpretáció, ahol Herbart, a pszichológia és az etika megújítójaként, a tudományos pedagógia kidolgozójaként jelenik meg. 3. Az elismerést követően, az új pszichológiai kutatások fényében viszont már egyre többen figyelnek fel a herbarti pszichológia és etika kritikus pontjaira. 4. A kritika végül támadásba fordul, s a 20. század első évtizedeiben a herbarti pedagógia elavult rendszerré válik az új (reform)pedagógiai irányzatok mellett. 5. A közösségi nevelés képviselői a herbarti pedagógiát individualistának látják, 6. míg a második világháborút követően számos tankönyvíró burzsoá pedagógusnak bélyegezi. 7. A könyv szerzője olyan olvasatot is, ahol Herbartot nem reakciós, de kegyetlen nevelőként/gondolkodóként tűntetik fel. 8. És van, ahol Herbart tekintélyelvű, reakciós pedagógus képében válik ismertté. 9. A hazai monográfia születésével ismét egy szakmai (objektív) olvasat kísérletére találunk példát. A monográfiát követően mégsem ez a törekvés válik általánossá, hiszen a leírások során ismét felfedezhetjük az előző évtizedek jelzőit. 10. A következő interpretációs sík a korábbi olvasatokban előforduló kijelentések sajátos szintézisét jelenti. 11. 1992-től, az előző csoporttól viszont már elkülönülnek azok a szerzők, akik újat keresnek a herbarti pedagógiában. 12. A 21. század elején pedig a szakma már egy új interpretáció kialakítására törekszik. A szerző törekvése, hogy a primer szövegek ismeretével egy letisztított, a nemzetközi álláspontot tükröző Herbart-képet adjunk. Végül pedig felülvizsgálja azt a két markáns Herbart-értelmezést, ami a 19-20. század Herbart-képét meghatározta: a reformpedagógiai olvasatot és a szocialista tankönyvírók bírálatát. Az egész mű során nyomon követhető a hermeneutikai kérdésfeltevés. A kutatás eszközei között primer nyelvű szakirodalom forrásfeltárása, a szekunder irodalom bemutatása, tankönyvek tartalomelemzése és a Magyar Pedagógia c. folyóirat szemlézése szerepel

„Tiszteljék és becsüljék meg azt a szakmát és azt a tudást, ami az egyetem által elérhető!” – interjú Brezsnyánszky László professzor úrral

Prof. Dr. Brezsnyánszky László a Debreceni Egyetem nyugalmazott habilitált docense, a hazai neveléselméleti és neveléstörténeti kutatások meghatározó alakja. A szakmai eredményeken túl a tanárképzésért tett elkötelezett hadviselése hosszú ideig hatást gyakorolt a mindenkori tanárképzés formálódására. Oktatói munkája során számos hallgatót indított el a tanári pályán, de szemlélete az újabb tanárgenerációk számára is örökül marad a tanító- és tanárképzésben elhelyezkedett tanítványai által. A következő interjúban azokról a hatásokról kérdezzük, melyek szemléletét formálták és a tudományos karrierútját meghatározták. Az interjú a CHERD-Hungary Oktatáskutató Gyakornoki Programhoz kapcsolódó „Átkapcsolás, ahol a neveléstudományi kutató generációk találkoznak” című podcast sorozat első beszélgetésének szerkesztett változata. A sorozat három kutatógeneráció találkozását teszi lehetővé, akik az iskola, az oktatás és a nevelés kérdéseiről beszélgetnek. A beszélgetésekre meghívtuk a neveléstudományok legnagyobb hazai letéteményeseit, olyan mestereket, akiktől sokat tanultunk. Vendégünk továbbá egy-egy volt doktorhallgatójuk, aki aktív kutatómunkát folytat jelenleg is. Őket kérdezi egy-egy tanár szakos gyakornok hallgató, kezdő kutatói szerepben. Az interjú során elhangzott kérdések a gyakornokprogram tagjai, a szervezők és kérde - zők közös kooperációja nyomán fogalmazódtak meg. A következőkben Prof. Dr. Brezsnyánszky Lászlót a fiatal kutatógeneráció tagja, Kiss Dávid, valamint Professzor úr tanítványa, Dr. Bicsák Zsanett Ágnes kérdezi

The Reception of Assorted Interpretations on the Pedagogy of Johann Friedrich Herbart in Hungary

Johann Friedrich Herbart (1776-1841) rendszeralkotó pedagógus vizsgálata a neveléstudomány kutatásainak hiányzó területe. 1979 óta nem jelent meg átfogó szakirodalmi alkotás, Herbart neve leginkább tankönyvek sztereotip leírásaiból vált ismertté. A herbarti pedagógia felülvizsgálatára a 21. század első éveiben már emlékeztettek a hazai kutatók, de azóta sem indítottak új vizsgálódást a kijelölt témában. Az értekezés célkitűzései között szerepel, hogy ismertessük Herbart pedagógiájának rendszerére és alkotójára vonatkoztatott 19-20. századi értelmezéseket és vélekedéseket. Kutatásunk során a következő interpretációs síkokat különböztetjük meg a kiegyezéstől 2001-ig: 1. A herbarti pedagógia ellentmondásos fogadtatása a 19. század második felében. 2. Ezt követi az az interpretáció, ahol Herbart, a pszichológia és az etika megújítójaként, a tudományos pedagógia kidolgozójaként jelenik meg. 3. Az elismerést követően, az új pszichológiai kutatások fényében viszont már egyre többen figyelnek fel a herbarti pszichológia és etika kritikus pontjaira. 4. A kritika végül támadásba fordul, s a 20. század első évtizedeiben a herbarti pedagógia elavult rendszerré válik az új (reform)pedagógiai irányzatok mellett. 5. A közösségi nevelés képviselői a herbarti pedagógiát individualistának látják, 6. míg a második világháborút követően számos tankönyvíró burzsoá pedagógusnak bélyegezi. 7. Ismertetünk olyan olvasatot is, ahol Herbartot nem reakciós, de kegyetlen nevelőként/gondolkodóként tűntetik fel. 8. És van, ahol Herbart tekintélyelvű, reakciós pedagógus képében válik ismertté. 9. A hazai monográfia születésével ismét egy szakmai (objektív) olvasat kísérletére találunk példát. A monográfiát követően mégsem ez a törekvés válik általánossá, hiszen a leírások során ismét felfedezhetjük az előző évtizedek jelzőit. 10. A következő interpretációs sík a korábbi olvasatokban előforduló kijelentések sajátos szintézisét jelenti. 11. 1992-től, az előző csoporttól viszont már elkülönülnek azok a szerzők, akik újat keresnek a herbarti pedagógiában. 12. A 21. század elején pedig a szakma már egy új interpretáció kialakítására törekszik. Célunk, hogy a primer szövegek ismeretével egy letisztított, a nemzetközi álláspontot tükröző Herbart-képet adjunk. Végül pedig felülvizsgáljuk azt a két markáns Herbart-értelmezést, ami a 19-20. század Herbart-képét meghatározta: a reformpedagógiai olvasatot és a szocialista tankönyvírók bírálatát. Az egész dolgozatban nyomon követhető a hermeneutikai kérdésfeltevés. A kutatás eszközei között primer nyelvű szakirodalom forrásfeltárása, a szekunder irodalom bemutatása, tankönyvek tartalomelemzése és a Magyar Pedagógia c. folyóirat szemlézése szerepel. The scarcity of relevant research on Johann Friedrich Herbart (1776-1841), a pedagogue of systematizing mind has been the debt of the science of education for many decades. No comprehensive expert bibliographical compilation has been published since 1979, and Herbart has been described mostly in stereotyped descriptions of textbooks. In the initial years of the 21st century, Hungarian researchers already called attention to the need for the review of Herbartian pedagogy, but no fresh research has been launched in this subject ever since. The objectives of this doctoral dissertation include the dissemination of interpretations and concepts formed in the 19th and 20th centuries concerning the regime of Herbart’s pedagogy and the personality of its creator. In the first part we describe the relevance of our topic. After this we present the thesis’ theoretical background, the problematics of denominating concepts associated with Herbartian pedagogy, and the study’s objectives, methodology and hypotheses. In the third part, our own interpretation of Herbart appears as prior knowledge related to the topic, which precedes the creating of further planes of interpretations. Thereby we fulfill one of our main goals: we ascertain – with the help of relevant primary sources and secondary literatures – a view of Herbart which is both acceptable for us and supported by professional arguments. After this, we turn to our next commitment. One of our hypotheses is that we can structure the readings gleaned from textbooks, journals and books. In the third part of the dissertation we differentiate between the following planes of interpretations from the Composition of 1867 to 2001: 1. We start with the controversial reception of Herbartian pedagogy in the second half of the 19th century. 2. After this, Herbart appeared as a reformer of psychology and ethics, and the developer of scientific pedagogy. 3. This recognition was followed by – in the light of new psychological discoveries – an intent focus on the critical points of Herbartian psychology and ethics. 4. This focus turned into an outright attack, thus in the first decades of the 20th century, Herbartian pedagogy became an outdated system next to the new trends of reform pedagogy. 5. The advocates of community education thought of it as individualist. 6. After World War II, several textbook authors branded him a bourgeois pedagogue. 7. We found readings where though he didn’t appear reactionary, he was described as a cruel educator/thinker. 8. Because of this, Herbart became known as an authoritarian, reactionary pedagogue. 9. After his monograph was published, a more professional and objective reading came to light. 10. But this didn’t become widespread, because in later descriptions we can see attributives showing up again from the previous decades. 11. Naturally, there were authors who separated themselves from this latest group by searching for new discoveries in the Herbartian pedagogy. At the beginning of the 21th century, we are witnessing a similar pursuit, since the profession is looking for new interpretations. The fifth part of this dissertation offers thoughts on the opposition of reform and Herbartian pedagogy and – much the same way – in the sixth segment, we analyze the unique connection between socialist and Herbartian pedagogy by questioning the former’s statements. The seventh part summarizes our study’s results and tries to establish further conclusions. In knowledge of the primary sources, it is an objective to render a clear interpretation on Herbart that reflects an international standpoint as well. Eventually, two powerful interpretations on Herbart that predominated overall interpretation on Herbart in the 19th and 20th centuries have been revised. Hermeneutical questioning can be followed in the entirety of this doctoral dissertation. Discovery of sources of literature written in the primary languages, the introduction of secondary literature, the analysis of the content of textbooks, and the review of the volumes of the periodical titled Hungarian Pedagogy were used among and as tools of relevant research